A költségvetési rendszer átláthatóságáról

Egy jól működő országban minden állampolgárnak joga van tudni, mire költik az adóját és hogyan sáfárkodnak a közpénzzel, azaz mindannyiunk közös vagyonával. Igaz ez, amikor egy-egy szerződésre, tranzakcióra, és igaz akkor is, amikor a költségvetés egészére  gondolunk.

Magyarországon nem beszélhetünk arról, hogy az állampolgárok széles köre akár hozzávetőleg tisztában lenne azzal, hogy mennyi bevétele és milyen kiadásai vannak az államnak. Ennek számos oka van: nehéz hozzáférni a nyilvános adatokhoz, nehéz azokat értelmezni. Az adatokat sokszor teljesen más struktúra szerint közlik, mint ahogyan elképzelnénk, sokféle adat pedig egyszerűen nem elérhető olyan részletességgel, ahogy kíváncsiak lennénk rá. A költségvetés számai azért sem igazán ismertek, mert az állam nem törekszik arra, hogy az állampolgárok megismerjék annak tartalmát, ahogyan arra sem, hogy az érintettek elmélyüljenek a tevékenységük szempontjából releváns költségvetési fejezetekben.

A modern demokráciák egyik fontos kérdése a döntésekben való részvétel. Az elmúlt évtizedben uralkodóvá vált a gondolat, hogy egy jogszabály megalkotása társadalmi egyeztetést igényel. Fontos, hogy a szakemberek és a civilek elmondhassák a véleményüket. Ugyanez igaz a költségvetésre is. Nehezen lehetséges közpolitikai kérdések mérlegelése vagy a bennük való ítéletalkotás anélkül, hogy ismernénk végrehajtáshoz szükséges források   mértékét.

Magyarország egyelőre kimarad a trendből. A legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy a szakmai és civil érdekelteket széleskörűen bevonnák a költségvetés megtervezésébe. Ugyanez igaz a helyi költségvetések nyilvánosságára is.

Tekintettel arra, hogy a költségvetés általában módosul a végrehajtás során, látni kell  azt  is,  végül hogyan alakultak bevételeink és kiadásaink a tervekhez képest. A nyilvánosságnak ezért elengedhetetlen része az is, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek a valódi költések adatai és az eltérések tartalmi, nem pusztán azok formai  indoklása.

Az állami intézmények között több is van, amelynek nyilvánvalóan feladata az  átláthatóság előmozdítása. A Költségvetési Tanács, vagy az Állami Számvevőszék esetében alapszintű elvárás, hogy a nemzetbiztonsági vagy személyes és üzleti okból védett adatok kivételével minden információt automatikusan nyilvánosságra hozzanak. Semmivel nem magyarázható, például az, hogy a Költségvetési Tanácsot hivatalos közadat-kéréssel kelljen kényszeríteni az általa véleményezett költségvetési törvényjavaslat nyilvánosságra hozatalára. Nekünk, állampolgároknak tudnunk kell, hogy milyen információk alapján adta ki a Költségvetési Tanács a véleményét, különösen akkor, ha tudjuk, hogy az a változat nem feltétlenül azonos azzal, amit a kormány a parlamentnek   benyújt.

Mindaddig, amíg a költségvetést megalapozó törvényeket és az adótörvényeket a parlament nem fogadta el, addig a költségvetési törvényről senki nem állíthatja, hogy megalapozott. Ha a kormány a költségvetési törvényt az azt megalapozó jogszabályok nélkül nyújtja be a parlamentnek, vagy ezekhez nem csatol megfelelő hatásvizsgálatokat, vagy a parlamenti viták során a megalapozó törvények a benyújtott javaslathoz képest megváltoznak, akkor a szaktörvények és a költségvetési  törvény összhangja sem biztosítható.

A parlamentnek megfontolásra javasoljuk egy olyan eljárási rend kialakítását, amelyben a kormány a benyújtás pillanatáig kihirdetett törvényekkel összhangban lévő költségvetési törvényjavaslatot köteles a parlament elé terjeszteni. Azt javasoljuk továbbá, hogy az egyéb szaktörvények (beleértve az adótörvények) változásának hatását csak azok elfogadása után, az elfogadott változat számszerűsített hatása alapján lehessen a költségvetési törvényen  átvezetni.

Ezzel vehetjük elejét annak, hogy a tavaszi ülésszak végén elfogadott költségvetési törvény valójában csak vágyak gyűjteménye legyen, amit aztán az ősszel megtárgyalt törvények vagy megalapoznak, vagy sem. Egyszerűen fogalmazva el kell kerülni azt, hogy a parlament egy biankó csekket állítson ki a kormánynak.

Pozitív fejleménynek tekintjük ugyanakkor azt, hogy a költségvetés tervezési körirata teljesítmény- indikátorok meghatározását írja elő minden miniszter számára. Az átláthatóságnak nem csak a pénzek elköltésére kell vonatkoznia, hanem a különféle költségvetési kiadásokkal elérni kívánt kormányzati célokra, sőt azok utólagos értékelésére is. Éppen ezért projektünkben különös figyelmet fogunk fordítani a fejezeti kötetekben meghatározott és számszakilag megtervezett teljesítmény-mutatókra.

Számos területen vizsgálni fogjuk, hogy az illetékes miniszter a fejezeti indoklásban valóban kitűz-e teljesítmény-mutatókat, a választott mutatók valóban a kormányzati célok megvalósulását fogják-e mérni, nem lesznek-e nem kívánatos mellékhatásaik, az indikátorok kitűzött célértéke megfelelő ütemű előrelépést jelent-e a hosszabb távú kormányzati célok felé, különös tekintettel az EU2020 dokumentumban vállalt nemzetközi kötelezettségekre.

Az érdemi középtávú tervezés kezdetét jelentené, ha a kormány – a vonatkozó kötelező előírásoknak megfelelve – a konvergencia programban szerepeltetné azt a táblázatot, amely bemutatja, hogy az állami kiadások hogyan fognak alakulni funkcionális bontásban. Egy ilyen táblázatból jobban megítélhető lenne, hogy mennyire tarthatók a középtávú ígéretek és milyen fő trendeknek nézünk elébe a költségvetési politikában.

Beküldő civil szervezet

Civilek a költségvetésről 2017

Civilek a költségvetésről 2017

Archív

Időrendi sorrendben a “Civilek a költségvetésről” projekt által publikált cikkek, elemzések, valamint a tárgyévnél korábbi költségvetési dokumentumok, illetve sajtóanyagok.

Kövess minket

Az átlátható költségvetésért